2014. június 30., hétfő

Rachel Hawkins - Hex Hall

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.


Mindenkinek vannak elvárásai. Én minden könyvet úgy kezdek el, hogy bizonyos dolgokat elvárok, vagy ha úgy tetszik megkövetelek a könyvektől. A Hex Hallnál a borító volt az, ami először felkeltette a figyelmem, utána elolvastam a fülszöveget és azonnal tudtam, hogy kell nekem. Végig úgy gondoltam van bene potenciál és amit ígér, azt vissza is adja. És hogy jó volt-e a megérzésem? Megtudod a következő kis írásból.



Sophie Mercer nem egy átlagos tinédzser. Bár édesanyja ember, apjától különleges képességeket örökölt, tud varázsolni. Ezt mint tudjuk nem verheti nagy dobra, hiszen az emberek nem tudhatnak a boszorkányok létezéséről. Sajnos azonban Sophie nagyon nehezen tudja visszafogni magát, ha varázslásról van szó. Eddig 19 államban laktak, mert sokszor balul sülnek el ezek a varázslatok. Így történt ez legutóbb is, mikor egy diáktársa szerelmi életén akart segíteni.

"A Tanács öreg fószerek gyülekezete volt, akik a prodigium tagjai számára alkották a törvényeket.
Most szóljatok hozzá, egy tanács, ami Tanácsnak hívja magát!  Hát nem eredeti?"


Apja, aki a prodigium Tanács tagja elküldi a lányt egy titkos iskolába, ahol a hozzá hasonló gyerekekkel foglalkoznak. Persze Sophie ennek egyáltalán nem örül, de nincs választása. A Tanács arra ítéli, hogy a Hekaté Hall (Hex Hall) tanulója legyen 18 éves koráig. Természetesen hozza a formáját és már első nap kellően bemutatkozik, mikor összeakad egy vérfarkassal.

"A Hekaté Hallt olyan alakváltó, boszorkány és tündér gyermekek védelmére és oktatására hozták létre, akiknek gondot okoz képességeik elrejtése, és ennélfogva az egész prodigium-társadalomra nézve veszélyt jelentenek."

Szorult helyzetéből egy igazán jóképű srác menti meg, akivel még ennek ellenére sem barátkoznak össze rögtön, sőt a fiú nem túl kedves a lányhoz. Archer Cross a suli menő pasija, sok lány odáig van érte. Jóképű, okos és vicces. Sophie sem maradhat ki a jóból (vagy nem épp jóból), ő is beleszeret a fiúba, és hogy még egy kicsit nehezítsünk a dolgon, Archernek barátnője is van és elvileg rá sem néz más lányra.


"– Archernek hívnak?- emeltem fel a szemöldököm. A varázserőmet elvehették, de a szarkazmusomtól nem foszthattak meg. – Talán Newport vagy Vanderbilt a családneved? Első- vagy másodszülött vagy? Nemesi kutyabőr lóg a falatokon?
Reméltem, hogy a lelkébe gázolok, vagy minimum sikerül feldühítenem, de csak mosolygott.
– Archer Crossnak hívnak, és én vagyok az első ezen a néven. De mi a helyzet veled? – sandított rám. – Nézzük csak… barna haj, szeplők, egyszerű, hétköznapi külső… Allie-nek hívnak, esetleg Lacie-nek? Biztos valami cuki, ie-re végződő neved van.
(…)
Jóanyám persze éppen ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy befejezze Justin szüleivel a társalgást, és felkiáltson:
– Mindjárt megyek, Sophie!"



Az iskola nem tartogat sok jót Sophie számára, nem sikerül igazi barátokat szereznie, bár szobatársával jóban lesznek. Jenna a suli egyetlen vámpír diákja, akit ráadásul hamar meg is vádolnak, mikor rossz dolgok történnek az intézményben. Néha Sophie már azt sem tudja eldönteni kinek higgyen, igyekszik reálisan nézni a dolgokat, pedig szinte minden Jenna ellen szól. Mi olvasók azonban tudjuk, hogy nem minden az, aminek látszik, ez erre a történetre különösen igaz. Vajon ki a gonosz és ki az ártatlan?


"– Archer nem cuki – javított ki. – A kiskutyák cukik meg a kisbabák. Vagy például én is cuki vagyok. Archer Cross szívdöglesztő és elképesztően szexi. Úgy mondom ezt, hogy nem is a fiúkra bukom.
Oké, tehát Jenna nem fog lebeszélni a nyomulásról.
– Szerintem szenyó – mutattam rá. – Emlékszel a ma délelőtti vérfarkas epizódra?
– Igen – mondta fanyarul Jenna. – Megmentett egy vérfarkastól a rohadék.
Felnyögtem:
– Te nem akarsz nekem segíteni.
– Bocs."



Tetszettek benne az utalások, pl. megemlíti Jane Austent, Lord Byront, Britney Spearst...

"- Minden boszorkány eljegyzi magát egy általa ismert boszorkánymesterrel a tizenharmadik születésnapján. Egy évvel azután, hogy birtokába került az ereje.
(...)
... elég érdekes belegondolni. Tiszta... Jane Austen."




Mit is vártam én ettől a könyvtől? Könnyed kis szórakozást. Nos, ezt maradéktalanul meg is kaptam, de egy idő után bebizonyosodott, hogy valami egészen más, egy sokkal sötétebb történet bontakozik ki, mint amire számítottam. Ami sokkal jobb, mint azt a fülszöveg alapján gondoltam. Sophie igazán eltalált karakter, hétköznapiak és nem mellesleg hihetőek a reakciói, az érzései. Legainkább mégis azt emelném ki, hogy az általam mostanában olvasott könyvek közül ő volt a legjobb narrátor: igazán vicces, szarkasztikus és okos. Felüdülés volt olvasni.

Ami egy picit zavart olvasás közben, hogy előfordult, hogy úgy éreztem ezt már olvastam valahol. Nem mondhatnám, hogy az írónő előállt valami eget rengető új ötlettel, igazából néhol inkább olyan, mintha a Harry Potter és a Vámpírakadémia lennének összegyúrva. vagy inkább csak a Szent Vlagyimir és a Roxfort? Ott van Sophie, akinek nincs igazán családja, hiszen apját nem is ismeri csak anyjával él. Az iskolában lelhet barátokra, szövetségesekre, az lehetne az új otthona. A szokásos ellenséges lánybanda is megvan, a rivalizálással együtt. Az pedig már tényleg elmaradhatatlan, hogy beleszeressen a suli ügyeletes szépfiújába. Azért azt is hozzá kell tennem, hogy van benne néhány váratlan esemény is, így nem lett teljesen kiszámítható. Az utolsó 70 oldal határozottan sötét és pörgős. A vége pedig... Na ott aztán csak bámultam és imádkoztam, hogy hamar meg tudjam szerezni a következő részt.

Borító: 5/5  imádom!

Történet: 5/5  a hibái ellenére is kedvenc lett, szóval nem meglepő, csakis 5 pont lehet :)



2014. június 18., szerda

Misty Falls - Joss Stirling marad a Savant világnál


Misty egy hatalmas "ajándékot" tudhat magáénak, ugyanis nem tud hazudni, mindig csak az igazat mondhatja. Persze ez a képesség mindig bajba sodorja, bárhol is jár.
Amikor találkozik a nagyszerű, magabiztos és hihetetlenül sármos Alexszel, Misty azonnal elhatározza hogy meg kell tartania a megfelelő távolságot... Hiszen valaki, aki ilyen tökéletes soha nem lehet az ővé, nem igaz?
Ráadásul hatalmas sötét árnyék telepszik a Savant közösségre. Egy sorozatgyilkos különleges mentális képességekkel rendelkező fiatalokat keres. Nemsokára egyikük a halál szélére kerül... vagy még azon is túl.
 
 
 
 
 


Most olvastam el a Lélektársak trilógiát és nagyon megkedveltem a Benedict családot, a lélektársaikat és az összes könyvet. Így Joss Stirling egyből a kedvec íróim között landolt. Kicsit utána is néztem, mert reméltem, hogy esetleg lesz még folytatás és olvashatok a többi Benedict fiúról is. Nos, ez eddig nem talált, de szerencsére Joss belekezdett egy új sorozatba, amiben szintén savantok a főszereplők. Amit tudunk az új sorozatról:

A főszereplők Misty, Angel és Summer, a három bajkeverő savant lány. Az első könyv főhőse Misty lesz, akit már meg is említettek a Lélektársak sorozatban, ő ugyanis Crystal unokahúga. De! Joss nem felejtette el a fiúkat sem: Uriel, Victor és Will is szerepelni fognak még. Az első részben valamelyik Benedict fiú is meg fogja találni a lélektársát, de az írónő nem árulta el melyikük. Annyi biztos, hogy semmi sem megy majd egyszerűen.

Könyvtrailer:



Megjelenés: 2014 október 2.
Én nagyon várom, az biztos, ráadásul még a borító is tetszik. A kiadó megerősítette, hogy jövőre jön a könyv magyarul! :)
Joss Stirling hivatalos oldala
Moly
Goodreads
 

2014. június 12., csütörtök

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt - Borító szemle különkiadás


 Egy svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni – el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.
Mivel most megy a könyv filmváltozata a mozikban, úgy gondolom ez a legjobb idő arra, hogy összeszedjem a különböző borítókat, szóval rajta, nézzük is őket:
 
 
 
 
 
 
 
 
magyar filmes
 
 
amerikai

angol

angol

amerikai

bolgár

holland

finn

finn 2

indonéz

koreai

lengyel


amerikai filmes

német

olasz

portugál

spanyol

svéd

szlovén

észt
 

2014. június 2., hétfő

Igényes blogregények online - Sárközi Erika: Búcsúzóul örökké


Az „Igényes Blogregények Online” egy új kezdeményezés, amely tehetséges, de kevésbé ismert írópalánták és bloggerek köré szerveződik. Célunk, hogy jó, élvezhető, szórakoztató és teljes regényeket prezentáljunk az olvasók elé, akik a bloggerek véleménye után eldöntik, szeretnének-e a történet részesei lenni. Az igazat írva ajánlunk, vagy nem ajánlunk olvasásra egy regényt. Bővebben a Facebookon informálódhattok a kezdeményezésről, és kérdéseitekre is ott válaszolunk. A bejegyzés végén, a Rafflecopter dobozban megtaláljátok az oldalunkra navigáló hivatkozást!
Az első, és egyben indító regény, amelyet bloggereink bemutatnak, a Búcsúzóul örökké címet viseli.

A történet első fejezetének megjelenése: 2014. június 23.
A regény elérhetősége: www.nilla-2.blogspot.com




„Blanka egy idős asszony, aki macskájával és egy Miguel nevű háztartási robottal él együtt. Egészen addig magányosan telnek a napjai, míg egyetlen unokája meg nem látogatja. Sokat mesél neki, leginkább a múltjáról, naplójáról, eltemetett emlékeiről és érzelmeiről.
Blanka egy fiatal, összezavarodott nő, aki keresi önmagát, a nevetést, a szerelmét. Mindent elveszíthet egy pillanat alatt – vagy már sokkal hamarabb elkezdett összezuhanni a világa?
Blanka egy tizenöt éves győri lány, aki most kezdi a gimnáziumot. Befolyásolható, éretlen és tisztalelkű. Makulátlan, akár az első szerelem véglegessége...
Egy élet regénye ez.”



Vaskúti Blanka 15 éves és most kezdi a gimit, ahol testvére Attila is tanul. Először nagyon tart az iskolától, az új emberektől és a szituációtól, de hamar rájön, hogy van már pár ismerőse a suliban a testvére révén. Ugyanis Attila barátai szívesen fogadják. Blanka hamar talál egy kedves padtársat is, akivek idővel a legjobb barátnők lesznek. Ahogy hamar talál egy legjobb barátot is.

"A barát. Egyedüli. Különleges. Még akkor is, ha ez egyelőre egy titkos-titkolt barátságszilánk. Hittem, hogy nem véletlenül „akadtunk egymás horgára” ebben a mélyvizű cápatengerben, amit életnek neveznek."



Ezzel csak az a gond, hogy a lány nem csak barátságot érez a fiú iránt, de nem mer igazán kezdeményezni és valószínűleg Attila sem nézné jó szemmel a kapcsolatukat. Vajon mindezek ellenére beteljesedhet ez a szerelem? Vagy Blanka csak a képzeletében játszhatja le mi történne ha... Lehet, hogy egészen mást szán neki a sors, mint azt gondolta volna.


"Az is benne volta pakliban, hogy eleve ez volt elrendelve. Hogy egy felsőbb hatalom, a sors, az élet, azt akarta ezzel példázni, hogy mindig, mindennek ez a vége. A búcsúzás. A viszlát. Hisz már eleve return jeggyel születtünk a Földre. Akkor valamilyen formában a kapcsolatoknak is ez a vége, nem? Rengetegszer alakult úgy, hogy el kellett engedni valakit. Sőt, inkább állandóan úgy alakult. A szüleinket, testvéreinket, barátainkat és a szerelmeinket. Mindenkit. Aztán minket is elengednek, és ennyi, legördül a függöny. A műsornak vége, megkaptuk a búcsúcsókot az élettől."



Istenem! jaj csak nehogy Zeusz rám is villámot küldjön, mint a reklámban! Sokáig kellett gondolkoznom mit is írjak pontosan. Mikor adódott a lehetőség a történet elolvasására, nem haboztam, főleg mikor megláttam a címet... rögtön megfogott. Búcsúzóul örökké, hát nem csodaszép? Amikor elkezdtem olvasni csak még jobban örültem, hiszen magyar helyszínre kalauzol minket a sztori és a szereplők is magyarok, ez nálam rögtön plusz pont volt. Az meg már csak hab a tortán, hogy a kedvenc városomban, Győrben játszódik. Olyan jó volt úgy olvasni, hogy láttam magam előtt a helyszínt. 


Az egész történetvezetés, a fogalmazás, a hasonlatok nekem nagyon tetszettek. Volt sok vicces rész, egyértelműen szeretem az írónő humorát. Sokszor hangosan felnevettem. Az főleg tetszett, hogy megemlít ismert dolgokat, filmet, könyvet, zenéket.  Az alábbi az egyik kedvenc idézetem:


"Ő már messziről kiszúrt, integetett, én meg vissza, és amikor mellénk ért a sleppjével, hirtelen megállt. Minden szem ránk szegeződött a Backstreet Boysból, azt sem tudtam, melyiküket nézzem. Végül megszólalt a középen álló Nick Carter, ezzel magára vonva a figyelmemet. Arról érdeklődött, hogy hogy vagyok, mert „már három napja nem beszéltünk”, és mindeközben úgy vigyorgott, ahogy csak a szőke, kékszemű jófiúk tudtak."





Azért nem csak móka és kacagás a jellemző, volt bőven szomorúbb pillanat is. Végig ez a kettősség jellemző, de itt még ezt sem bántam, pedig nem vagyok szomorúság párti. Mit mondjak? Hogy így tökéletes, ahogy van? Nem is tudom kellően kifejezni milyen hatással volt rám. Sokszor gondoltam vissza az én tinédzser éveimre, a sulira, az első szerelemre.


"Furcsa, hogy ez idáig azt gondoltam a tizenéves énemről, hogy mennyire érett volt, milyen komolyan látta a dolgokat, tudott felnőttként viselkedni. Közben meg egy frászt! Lehet, hogy valamivel előrébb jártam az átlagnál, de meg sem közelítettem azt a szintet, amit magamról képzeltem. Hah, még a végén kiderül, hogy egoista voltam, csak nem tudtam róla!"


Tökéletes választás egy 15 évesnek és egy 27 évesnek is, mint az én példám is mutatja. Sőt, tovább megyek! Én még az idősebbeknek is ajánlom, mert szerintem ez egy olyan történet, amiben szinte mindenki megtalálhatja önmagát, vagy éppen azt amit keres. Elgondolkodtató, humoros, néha szomorú és filozofikus, minden megvan benne amit az ember lánya csak kíván. Annyira igazi, tényleg egy élet regénye ez. Egy olyan életé, amit bárki megélhet közülünk.
 
 
"Nem nézek fel rá, mert tudom, ha megtenném, azon nyomban elerednének a könnyeim. Inkább lapozok még egyet, és engedem, hogy beszippantson az élete, az ő története."


Én is így tettem, lapoztam persze virtuálisan és elmerültem a történetben. Engedtem, hogy átjárjon, ott voltam a szereplőkkel, néha még az érzéseik is átragadtak rám. Főleg a végén. Istenem, a vége! Nem számítottam másra, mégis mellbe vágó volt az utolsó sorokat olvasni. Háromszor olvastam el a regényt és sírtam először, másodszor és harmadszor is. Az a gyanúm, hogy akárhányszor fogom elolvasni - mert biztosan fogom még - mindig sírni fogok bizonyos részeken. Mert ez egy ilyen történet.


"Utólag jöttem rá, sokkal később, hogy valójában nem ahhoz kell erő, hogy felragasszam a műmosolyt és eljátsszam, hogy de jó nekem. Hanem ahhoz, hogy sírjak, amikor azt kell. Hogy mutassam meg a könnyeimet, mert azok legalább annyira hozzám tartoztak, mint a mosolyaim."

Ha pontozni kéne, akkor nehezen menne. Volt egy köztes rész, ami egy kicsit kevésbé tetszett, mármint a történet alakulása. Ott nem értettem Blankát és én nagyon máshogy csináltam volna a dolgokat azzal a bizonyos sráccal. hamar kiadtam volna az útját De még így is, azt hiszem megadnám a 4,5 pontot. Az pedig nem is kérdés, hogy csak ajánlani tudom a regényt, olvassátok, élvezzétek!

Tartsatok Ti is Blankával és hagyjátok, hogy a történet beszippantson, jól kicsavarjon és amikor már azt hitted mindent láttál és éreztél, akkor még egy tőrt is kapsz a szívedbe, de túl fogod élni, és azt gondolod majd, hogy megérte.

Köszönöm Erikának, hogy megírta ezt a történetet! Bennem mély nyomokat hagyott és hálás vagyok, hogy olvashattam!





A szerző jóvoltából a kezdeményezés első fordulójához tartozik egy játék is. A doboz kitöltésével esélyetek nyílik megnyerni egy általatok választott könyvet – viszont a postázás csak Magyarország területén belül lehetséges, valamint az árérték maximum 3500 forint.
A dobozba először is be kell jelentkezni, e-maillel vagy Facebook regisztrációval, azután felelni egy kérdésre, amire a választ a bejegyzésben találjátok, és like-olni az oldalakat. Ha a jobb felső sarokban a 4/4 feliratot látjátok, már készen is vagytok. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway
 


2014. június 1., vasárnap

Fél éves nyereményjáték eredményhirdetés


 
Nemrég volt fél éves a blog, ezért egy kedves ismerősöm jóvoltából nyereményjátékot hirdettem. Ő ajánlott fel nektek egy szuper könyvet.  Ahhoz, hogy nyerhessetek csak pár egyszerű kérdésre kellett válaszolni. Ezt jópáran meg is tettétek. Mindenkinek köszönöm a részvételt és a kedves sorokat. Az biztos, hogy nagyon sokan a Molyról találtatok ide, de többen jelöltétek meg a Google-t és más blogot is. Nem is szaporítom a szót, beszéljen helyettem a kép.
Tehát, a Visszafojtott lélegzet példányt megnyerte:

 
 
Gratulálok a nyertesnek, kérlek írj üzenetet a címeddel, hogy tudjam postázni a könyvet. :)