Ellopott Életek és aki mögötte van : Lylia Bloom interjú

Eltűnik egy lány a budapesti éjszakában…
Emma az egyetlen, aki aggódik érte, mert biztos benne, hogy a nővére sosem szökne meg szó nélkül; bármit megtenne, hogy megtalálja, így a következményekkel nem számolva kezd el kutatni utána.
Elkallódik egy fiú a budapesti éjszakában…
Olivér semmivel sem törődik saját magán kívül; egészen addig, amíg egy olyan helyzetbe nem kerül, ami megváltoztatja korábbi hozzáállását.
Néha egy ismeretlen sokkal többet tesz érted, mint azok, akikre számítottál. Képes vagy annyira bízni benne, hogy elfogadd a segítségét?

 

Ismered a könyvet? Ha még nem, itt az ideje, hogy utána nézz! :) Én csak ajánlani tudom.

Moly | Goodreads | Underground bolt | Book and Walk E-book |  Facebook


Jöjjön hát egy kis kérdezz-felelek Lyliával, aki készségesen elvállalta, hogy a legelső interjúalanyom lesz. Köszönöm neki ezúton is! :)
 

 

  

 Először is, kérlek mesélj egy kicsit magadról.

Idén töltöm a 30-at, kíváncsian várom, milyen érzés lesz utána :) Budapesten születtem, 24 éves koromig a fővárosban és a környékén laktam, ott végeztem a gimit és a főiskolát is. 6 éve élek a Bereg egyik kis falujában, nagyon szeretem az itteni nyugalmat. A fiam lassan 5 éves, a párommal pedig most házasodtunk össze. 

 

 

Mi késztetett írásra először? És mennyi idős voltál akkor?

16 éves voltam, és természetesen a szerelem. Először egy fiúbanda egyik tagja testesítette meg a főszereplőt, aztán egy valós személy, akihez plátói érzések fűztek. Aztán valahogy észrevétlenül átváltozott a női főszereplőm, és már nem magamról írtam a novellákat, hanem kitalált lányokról.

 

Az Ellopott életek magánkiadásban jelent meg. Nehéz volt megtalálni a megfelelő kiadót?

Mint minden kezdő író én is próbálkoztam a nagy kiadóknál. Nagyon sok helyről válasz sem érkezett, pár helyről csak annyi, hogy mivel kezdő vagyok, nem kockáztatnak velem, egy helyről pedig azt, hogy jó, amit írtam, csak nem illik a profiljukba. Na, ekkor döntöttem el, hogy ha csak az a 10 ember veszi meg a könyvet, aki kíváncsi rá miattam, akkor így jártam, de akkor is könyvként akarom látni.

A megfelelő kiadót megtalálni nem volt nehéz. Az Underground kínálja legjobb áron a szolgáltatásait, és a levelezések alapján igencsak szimpatikusak voltak. Nem is csalódtam bennük. Végtelenül kedvesek, korrektek és segítőkészek.

 

Gondoltad volna, hogy ilyen sokan lesznek rá kíváncsiak és ilyen sok pozitív visszajelzést kapsz?

Egyáltalán nem gondoltam volna! Tényleg úgy kezdtem neki, hogy van az a kb 10 ember, akik tudnak a könyvről, a terveimről, ha ők megveszik, már boldog leszek. Ha esetleg egy-két ismerősükhöz is eljut a könyv híre, akkor még boldogabb.

Ennek ellenére, amint felkerült a moly.hu-ra, órákon belül már 50-en jelölték kívánságlistára. Alig hittem a szememnek. És ez a szám elég hamar elérte a 100-at. Már ez is nagy meglepetés volt. Utána, amikor a munkahelyemen kiderült, a kollégák azonnal kértek 1-1 példányt, ami szintén meglepett. Azóta pedig minden héten van valami, amivel az olvasók, bloggerek meglepnek. Nagyon féltem, hogy a magánkiadás miatt eleve megbélyegzik, illetve, hogy magát a történetet, a színvonalat nem találják elég jónak. De eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam, aminek nagyon örülök! Nem győzöm néha egy-egy vélemény olvasása alatt kipislogni a könnyeket a szememből :)

A Magyar Könyvek Viadalán elért eredmény pedig számomra maga a csoda. 2013 felfedezettjének lenni hihetetlen érzés!

 

Többen mondták, hogy kérdezzem meg: hogyan lehet dedikált példányt vásárolni a könyvedből?

Mivel messze lakom Pesttől, ezért dedikálást egyelőre nem tudok betervezni, de azt nagyon szívesen megteszem, hogy megrendelem magamhoz a könyveket, aláírom, és elküldöm annak, aki kéri. (Ha ilyen igény van, keressetek meg nyugodtan, és megbeszéljük a részleteket.)
 

 

A történeted már E-book formájában is kapható. Ezt így is tervezted, vagy a nagy érdeklődésre való tekintettel vágtál bele?Magamtól eszembe sem jutott volna. Egyik kedves ismerősöm szorgalmazta, hogy miért nem próbálom meg. Először idegennek tűnt az ötlet, mert egy könyv mégiscsak papír formátumban az igazi, de aztán ahogy körülnéztem, láttam, hogy sokan szeretik az elektronikus változatot is, így hagytam magam meggyőzni. A megjelenéshez segítséget is kaptam, amiért nagyon hálás vagyok!

 

Miért pont ezt a kemény témát választottad?

Korábbi történeteim kapcsán mindig a fejemhez vágták, hogy túl rózsaszínek, senki nem hal meg, mindig mindenki boldog. Úgy döntöttem, írok valami olyat, ami egyáltalán nem „rózsaszín”.

 

Honnan jött az ihlet? Megálmodtad vagy egyszerűen csak volt egy kis szikra és eszedbe jutott az alap, utána pedig kidolgoztad a részleteket? Vagy hogyan működik ez nálad?

Nálam általában mindig van egy kiindulópont, úgyis mondhatjuk, hogy egy alap-szituáció, ami „csak úgy” megszületik a fejemben. Aztán onnan épül fel a történet, hogy hogyan jutnak oda a szereplők, ahova végül elérnek. A részletek pedig ez után jönnek. Az Ellopott életek esetében szükség volt időbeli vázlatra, tekintettel arra, hogy az időbeliség a fejezetek alapja, de általában érzésből írok. Hagyom, hogy átjárjon a történet, hogy ott legyek én is a szereplőkkel és akkor tudok igazán jó jeleneteket összehozni. Többször is előfordul viszont, hogy a szereplőim életre kelnek és hiába akarom én mondjuk azt, hogy a főhős a vaníliafagyit szeresse, ha ő „közli velem”, hogy márpedig neki a csoki kell. Az a legjobb az írásban számomra, amikor a történet apró részletei nem megtervezett mondatokon alapulnak, hanem csak úgy jönnek belőlem.

 

Melyik részt volt a legnehezebb megírni?

Természetesen azt, amikor először történik meg Emmával. Többet nem akarok mondani, mert az túl spoileres lenne. Aki olvasta, tudja miről beszélek. Annál a fejezetnél volt az, hogy le kellett tennem a laptopot és valami teljesen mással foglalkoznom, mert fizikailag rosszul lettem írás közben.

 

Volt olyan jelenet, amit végül kihagytál a könyvből, vagy ahogy megírtad minden úgy is maradt?

Vagy nagyon szerencsém volt a történettel, vagy pont jó hangulatban kapott el az ötlet, mert az egész könyvet úgy tudtam megírni, hogy nem volt közben megtorpanás, hogy „na, most mi is legyen?”. Folyamatosan jöttek a fejezetek, nem kellett előre írnom, és nem kellett utólag jeleneteket kivennem vagy betennem. Természetesen sokat javítottam rajta utólag, de érdemben nem módosítottam rajta.

 

Inspirált esetleg valamilyen könyv, sorozat vagy zene?

Az Ellopott életek esetében nem volt ilyen. Egyetlen ember van, aki Olivér alapjául szolgált, na, ő inspirált :) Csak azért nem árulom el, hogy ki ő, mert szeretném, ha mindenki olyannak képzelné Olivért, ahogy megjelenik előtte olvasás közben.

 

A szereplőidet mi alapján nevezted el? Olyan neveket választottál, amik neked tetszettek, vagy ismerősökét is felhasználtad, esetleg böngésztél az interneten és úgy kerestél?

Mindenképpen olyan neveket akartam választani, amilyen nevű embereket én nem ismerek. Persze, ez nem sikerült teljesen, de a főbb szereplők esetében bejött. Általában benyomások alapján választok nevet, aztán megnézem, hogy létezik-e konkrétan ilyen személy (vezeték és keresztnév egyezéssel). Eddig szerencsém volt. Attól azonban tartottam, hogy ha valaki mondjuk ismer egy Emmát, akkor vele fogja azonosítani a főhősömet – eddig még sosem dolgoztam magyar nevekkel, magyar helyszínen.
 

 

Ki a kedvenc szereplőd és miért?

Ezt nem árulom el, nem akarok befolyásolni senkit :)
 

 

Melyik a kedvenc részed?
Emma és Olivér közös jelenetei. Nagyon szerettem írni arról, ahogyan egymáshoz viszonyulnak.
 

Tervezed a folytatást?
Megvan a fejemben egy lehetséges folytatás alapja, de erről is azért nem mondok többet, mert spoiler lenne az EÉ-re vonatkozóan.

 

Tudom, hogy most is dolgozol egy új történeten, lehet már valamit tudni róla? Műfajt, hozzávetőleges megjelenési dátumot vagy bármit?

Az EÉ-hez hasonlóan ez is magyar szereplős NA sztori lesz. Talán kicsit kevésbé kemény, mint az EÉ, de semmiképpen sem rózsaszín. Nagyon szeretném, ha még idén megjelenhetne, bár egyelőre még csak a fele van kész, de igyekszem vele 

 

Köszönöm szépen a válaszokat! További sok sikert és még több olvasót kívánok neked. 

Én pedig köszönöm az interjút!