J.R. Ward - The King (Fekete Tőr Testvériség 12.)

Folytatódik J.R. Ward nagysikerű sorozata, a Fekete Tőr Testvériség. Wrath már éppen megbarátkozott apja örökségével és jó király szeretne lenni, mikor veszélybe kerül nemcsak a trón, hanem a kapcsolata is szeretett felével. Beth nem gondolta volna, hogy ekkora kihívás az utolsó tisztavérű vámpír párjának lenni, és hogy parancsolója nem osztozik gyermek utáni vágyában. Sajnos nem csak saját démonaikkal kell megküzdeniük, az ellenség is serényen munkálkodik. Az ellenség mesterkedése milyen károkat okoz? Vajon mi a fontosabb? A szerelem vagy a hagyományok? Wrathnak döntenie kell.

 

"Long live the King"

 

 

Mióta az írónő bejelentette, hogy a következő könyv a királyról fog szólni, már tűkön ültem, annyira vártam ezt a történetet. Wrath nagy kedvencem, egyrészt vele kezdődött el a sorozat, másrészt szerintem jó karakter, Beth és ő igazán jó páros. Amit szintén elmondott Ward már korábban, hogy a gyerekkérdés lesz az egyik fő téma. Erre is kíváncsi voltam. Nem is tudom mi lett volna velem, ha nem értek annyira angolul, hogy elolvassam. Persze így is várom a magyar megjelenést, hiszen Andrea az egyik kedvenc fordítóm, szerintem ezen is tud még javítani, legalább is nekem, mert az eredeti szövegben a rengeteg káromkodás és szleng nekem sokszor bezavar. No, de nem szaporítom a szót, lássuk a történetet:

 

"Behind the group of aristocrats, therewere others, tremendous of stature, narrow of eye … and those were the ones who began to chant in a concerted growl. In honesty, he feared the Black Dagger Brotherhood."

 

 

Az eleje nekem picit döcögősen indult. Ráadásul úgy éreztem megint nem a főszereplőkről szól a történet, már-már több szerephez jutottak a többiek. De ezt megbocsátom, mert a könyv második felében már rájuk fókuszáltunk. A prológusban rögtön a múltba csöppenünk és Wrath szüleivel ismerkedünk meg. A második fejezetben Xcor szerepel, ennek én személy szerint nem nagyon örültem, a fickó igazán nem a szívem csücske. Utána láthatjuk Solát egy autó csomagtartójában és nemsokára Trez is színre lép. Ezeket a váltásokat továbbra sem szeretem. Éppen beleélném magam a történetbe az adott szereplőkkel, mikor egyszer csak kettévágják és egy teljesen más jelenetbe csöppenek, ráadásul nagyon sokszor olyanba, amire egyáltalán nem vagyok kíváncsi. Ilyen az Xcor+Layla szál és Assail+ Sola kettős. Talán még Xcor az, aki most nem idegesített igazán, de Laylát a mai napig nem sikerült megkedvelnem. Assail kicsit olyan, mintha Ward vissza akarta volna hozni a Rehvenge feelinget, de szerintem nem sikerült neki. Sola teljesen hidegen hagy, egyáltalán nem kedveltem meg, igaz, nem is utálom. A nagymamája volt, az, aki tényleg tetszett, főleg mikor Assail elvitte a házába. Neki köszönhetek pár alkalmat, mikor tényleg felnevettem. pl.:

 

“Where is your crucifix?”
Assail shook himself. “I beg your pardon?”
“Are you no Catholic?”
My dear sweet woman, we are not human, he thought. “No, I fear not.” Laser-beam eyes locked on him. Ehric. Ehric’s brother.
“We change this. It is God’s will.”

 

 

Az Árnyékok is elég sokat szerepeltek, főleg Trez. Ő és Selena érdekes páros, iAm is feltűnik párszor, ami nem meglepő, hiszen már tudjuk, hogy a következő könyv róluk fog szólni. Közülük én inkább iAm-re vagyok kíváncsi, én most is szerettem olvasni róla.

"Meeeeeeeeeeeerowwwwwwwwwwwwww.
“F*k!” Speak of the devil. As the queen’s black cat wound its way around his feet, he was forced to Michael Jackson it over the damn thing so he didn’t step on it. “Damn it, cat!” The feline followed him all the way into the kitchen, always with the in-and- out around the ankles—almost like it knew he’d been thinking benes about the dog and was establishing dominance. Except cats couldn’t read minds, of course.
He stopped and glared at the thing.
“What the hell do you want.” Not really a question, as he didn’t care to give the feline an opening. One black paw lifted and then … Next thing he knew, the goddamn cat was leaping into his arms, rolling over onto its back … and purring like a Ferrari."


Néhány villanásnyi szerephez jutott John is, picit pedig többet vártam volna a kezdetek után, de olyan, mintha az írónő elfelejtette volna, hogy mibe kezdett bele vele kapcsolatban. Lassiter kis felbukkanásai elég üdítőek voltak, én nagyon csípem az angyalt, remélem még sokat fog szerepelni, plusz elvileg neki is lesz saját könyve. Payne is feltűnt párszor, de ő sem túl sokszor, de azért az elég emlékezetesre sikeredett . Wrath szüleiről is volt jó néhány visszatekintés. Ezeket igazán élveztem, bár nem voltak épp vidámak, de jó lenne ha Ward írna előzménytörténeteket is, én biztos vevő lennék rá. Ward azt mondta, hogy eljátszott már a gondolattal, főleg Darius történetét írná meg szívesen, úgyhogy van remény

 

Kedvenc részek: SPOILER!!!

mikor Sola nagymamája beköltözik Assail házába, Payne Wrath után megy a fürdőbe, iAm és Boo jelenetek, az esküvő, mikor iAm és Beth beszélgetnek a kórházban, mikor Wrath megtudja, hogy fia lesz, a picinyke idő mikor Wrath lát, Xcor ruhákat vásárol.

 

Borító: 3/5 Nagyon nem jött be, szurkolok, hogy a magyar ne ilyen legyen.

 

 

Történet: 4,5/5 Nagyon szerettem, volt sok jó rész, szomorú és vidámabb is, de amiért levontam azt a felet: túl sok szál, főleg olyan, ami engem egyáltalán nem érdekelt pl. Assail+Sola, Xcor+Layla, valamint sok hirtelen nézőpont és jelent váltás. Összességében viszont hamisítatlan FTT könyv.