A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 4. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 4. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 17., vasárnap

Cora Carmack - Színjáték (Szakítópróba 2)


Cora Carmack előző könyve, a Szakítópróba eléggé tetszett, ezért mikor megláttam, hogy megjelent a második könyv, főszerepben pedig Cade... hát tudtam, hogy muszáj lesz megvennem. Nem csalódtam!

Cora Carmack - Színjáték


Külső: 3/5
Sajnos a borító nem igazán nyerte el a tetszésemet, tényleg semmi extra, csak a két főszereplő van rajta, meg egy rózsaszín sáv. (Ilyen az eredeti borító is) Engem ki lehet kergetni a világból ezzel a színnel, de tényleg. Maga a könyv viszont jól össze van rakva, bár kicsit kisebb, mint amire számítottam, de azért nem rossz kézben tartani.

Történet: 4,5/5
Cade beleszeretett Blissbe, Bliss viszont Garricket szerette és Garrick is őt.  Namármost, Cade ebbe a kapcsolatba sehogy sem illett bele. Igen ám, de még csak esélye sem volt elfelejteni a lányt, hiszen ahogy Cade, úgy Bliss és Garrick is Philadelphiába költöztek. Ráadásul Garrick közli vele, hogy meg akarja kérni Bliss kezét. Szegény összetört szívű főhősünk éppen ez után a bejelentés után ül egy kávézóban, mikor oda megy hozzá egy ismeretlen lány, aki arra kéri játssza el a barátját a szülei előtt. Cade nem habozik, hiszen színész, ráadásul érdekesnek találja a lányt is, így igazán nem lehet nagy baj belőle, nemde?

Max éppen kávézik a pasijával, mikor hívást kap szüleitől, hogy hamarosan ott vannak és találkozni szeretnének a barátjával is. Ez talán nem is lenne akkora probléma, ha Mace az lenne, akit minden szülő szívesen látna a lánya mellett, de sajnos nem így van, ugyanis nem épp az a tisztelettudó fajta, tetovált és Max bandájában dobol. Ráadásul mikor Max közli vele, hogy jönnek a szülők hamar ott is hagyja szegény lányt, hogy oldja meg egyedül a dolgot. Ekkor látja meg a jóképű idegent és elhatározza megkéri legyen a „barátja”.

Ezzel kezdődik az egész és őszintén szólva engem már az első fejezettel megfogott az írónő. Az előző könyvben is kedveltem már Cade-t, de itt egyszerűen beleszerettem. Olyan szomorú volt Bliss miatt, hogy nagyon szerettem volna megvígasztalni és amikor megjelent Max, már éreztem, hogy méltó párja lesz. Nem az a tipikus főhősnő. Hála a magasságosnak! Élénkvörös a haja, van pár tetoválása, piercingje és egy banda énekese, hiszen mindene a zene. A szülei viszont csak a zenélésről tudnak és nem is szeretné teljesen kiadni magát nekik, hiszen nem tudja megadni nekik azt, amit szeretnének: nem tud olyan lenni, mint a nővére volt.  Alex sajnos meghalt, de Max úgy érzi sosem lehet olyan jó és sosem fogják a szülei annyira szeretni, mint a nővérét. Cade is ezért kellett neki, hogy egy rendes, illedelmes fiút tudjon bemutatni barátjaként, hogy az anyja leszálljon róla. Viszont jön a hálaadás és Cade olyan nagyot alakít, hogy a szülők rögtön megkedvelik és meg is hívják a vacsorára.

Nekem ezek a részek tetszettek a legjobban, mármint, amikor eljátsszák a boldog párt. Annyira lehetett érezni köztük a vibrálást, ahogy mondani szokták, nagyon átjött. Imádom, amikor a párok így cívódnak, harcolnak egymással, teljességgel sziporkáztak.  Alapból szeretem az ilyen sztorikat, de ebben volt még valami plusz, ami miatt megkedveltem. Nevezetesen, hogy érdekes a háttér történet is, hiszen mindkét főszereplőnek van gondja a múlttal és a jelennel egyaránt. Cade-t mindenki elhagyta, már csak az idős nagymamája van, akire számíthat és szereti. Max pedig ez idáig nem tudta feldolgozni testvére halálát, ráadásul a szülei sem akarják elfogadni olyannak, amilyen. Egy ideig próbálkozott azzal, hogy másmilyennek tetteti magát, de természetesen nem ment. Bár most is, amikor találkozik a szüleivel igyekszik finomítani magán.

Tetszett, hogy Cade így szereti a lányt, amilyen, tetoválásokkal és mindennel együtt. Főleg, hogy rábeszéli itt az ideje felfedni igazi valóját a családja előtt. És amikor ez megtörténik, akkor is mellette áll és megvédi. Cade az a típusú karakter, akit imádok. Szerintem ezzel sok nő így lesz. Ajánlom mindenkinek, érdemes elolvasni akkor is, ha az előző részről semmit sem tudsz, végül is így egymagában is egy kerek történet, minden kiderül a történet folyamán.

A könyvet itt tudod kedvezményesen megvásárolni: http://www.szakitoproba.hu/megrendeles/


2013. november 14., csütörtök

Elizabeth Richards - A sötétség városa


A Molyon találtam rá a könyvre, miközben böngészgettem a friss megjelenések között és nagyon megtetszett a borítója. Utána láttam a kiadó Facebook oldalán is és nemsokára már többször is belebotlottam. Ezt amolyan égi jelnek tekintettem és kihasználtam a Győri könyvszalonon kapott kedvezményt, így meg is vettem.

Elizabeth Richards - A sötétség városa


Külső: 5/5
Ez a borító egyszerűen csodálatos. Amint megláttam megfogott. Leginkább ezért vettem meg a könyvet. Imádom! Maga a könyv is jól össze van rakva, jó megfogni, jók a betűk, strapabíró a borító is.

Történet: 4,5/5
Hatalmas kíváncsisággal álltam neki az olvasásnak. Eleinte lassan olvastam, ismerkedtem ezzel a nagyon érdekes új világgal, a szereplőkkel. Ash rögtön szimpatikus lett, még így is, hogy az egész azzal kezdődött, hogy végül is „drogot” árul. Rögtön azt éreztem egyáltalán nem az az idióta macsós bunkó, akiket amúgy sem szeretek. Szerencsére igazam is lett, hiszen Ash  rendes, segítőkész, nagyon is szerethető karakter. Meg persze dögös is és azért valljuk be az sem mellékes.

Natalie-t először nem nagyon kedveltem, de szép lassan azért vele is megbarátkoztam, végül is nem az a nagyon idegesítő tini főhősnő, de azért sokszor nem értettem vele egyet. Ők lennének a főszereplők, a jövőbeli Rómeó és Júlia.

Sajnos elég szörnyű jövőképet fest elénk az írónő, de ennek is megvan a maga varázsa, mert én például nagyon is bele tudtam képzelni magam a történetbe, láttam magam előtt a helyszíneket, én is  ott jártam a várost a szereplőkkel. Ez pedig nagy szó, mert nálam ez nem sokszor fordul elő. Ez a világ mégis megjelent előttem. Ahogy Ash és Natalie is.

A legutóbbi véres háború után a most ismert világ elpusztul és létre jön az új társadalom emberekkel és sötétfajzatokkal.  Ebben az új világban él két főhősünk is, Ash, a kevertvérű és Natalie, az ember. Sajnos a két faj elvileg nem keveredhet, egy ember nem állhat össze egy sötétfajzattal, mert azért bizony halálbüntetés jár. Ők mégis találkoznak és egymásba szeretnek. Nagyon örültem a váltott szemszögnek, jó volt több szempontból is megismerni a dolgokat. Természetesen akadnak szép számmal mellékszereplők is, én mindegyikkel meg voltam elégedve, a „főgonosszal” is. Sőt vele aztán nagyon is. Mostanában nem utáltam egyetlen szereplőt sem ennyire, mint őt. Ha megláttam a nevét már kinyílt a bicska a zsebemben.

Van itt minden, ami kell. Szerelem, harc, jó karakterek, érdekes világfelépítés, fura lények. Szerencsére maga a történet alakulása is tetszett, a vége szintén, bár kicsit aggódtam miatta, hogy nem az lesz, amit vártam. De az lett. :) Végül is jól le lett zárva, nem függővég és ennek nagyon örülök, mert így is rettentő kíváncsi vagyok a folytatásra, mi lett volna velem ha nem így zárul, fogalmam sincs. No, azért így is meg akarom szerezni a folytatást, fel is kell néznem az Amazonra, remélem meg tudom majd szerezni. Természetesen ha meglesz, akkor arról is jön majd a vélemény. És itt a második rész borítója, remélem megint megtartják majd az eredetit, mert ezt is imádom.


Itt lehet megrendelni a könyvet: http://olvas.hu/termekek/view/1062/a_sotetseg_varosa
Szerintem érdemes megvenni, én imádom a polcomon látni. :)