Csontos Róbert - Majoros Péter: Tetszik, nem tetszik, Majka

Majka vagyok. Azt hiszed, ismersz? Csak mert hallottad valamelyik számomat, láttad néhány klipemet, nézted a tévéműsort, amit vezettem, szavaztál rám vagy ellenem a ValóVilág-ban? Hidd el: semmit sem tudsz rólam. Fogalmad sincs, mit éreztem, amikor 22 éves koromban egy este, meccsnézés közben meghalt mellettem az apám. Hogyan alakult át hirtelen az egész életem egy valóságshow-nak köszönhetően, miként lettem csóróból ünnepelt sztár. Az egyik pillanatban még ott álltam és aprót kunyeráltam az ózdi diszkók előtt, hogy bejuthassak, a másikban már Las Vegasban szórakoztam. A celeblányok először a tévéből mosolyogtak rám, aztán az ágyamból… Tudni akarod, hány milliót buktam el szerencsejátékokon, s hogy mennyit piáltam és drogoztam tinédzserként? Kíváncsi vagy, milyen botrányokba keveredtem, hányszor fizettem le rendőröket, akik jogsi nélkül kaptak el, és hogy mit éreztem, amikor a műtétem alatt áramot vezettek a szívembe, miközben ébren voltam? Hogy értem fel a csúcsra a zenében, és miért hagytam ott az összes kereskedelmi csatornát, ahol dolgoztam? Mit gondoltam, amikor a kezembe adták a legszebb dolgot, amit eddigi életemben alkottam? A fiamat...
Ha elolvasod ezt a könyvet, akkor tényleg mindent megtudsz rólam.
Tetszik, nem tetszik – ilyen vagyok.

Na, akkor csapjunk a lecsóba! Azzal kezdeném, hogy Majka soha nem volt a kedvencem, de soha nem is utáltam, inkább semlegesnek mondanám. Néztem olyan műsort, amit vezetett és hallottam néhány dalát is. A VV-t anno nagyjából néztem, szóval azóta "ismerem" Majkát. Nem követtem a ténykedéseit, nem igazán olvasok bulvárt és nem is nézek nagyon TV-t, úgyhogy nekem a könyv bizony tartogatott új infókat.

"Hogy rossz gyerek voltam-e? Naná! Hiába voltam kis, vékony takonypóc, be nem állt a pofám."

Az egész úgy kezdődött, hogy a férjem kérdezte nem e akarom elolvasni Majka könyvét? Csodálkoztam miért kérdezi, de hamar kibökte, mivel ő nem szeret olvasni, gondolta majd én megteszem és aztán elmondom neki mi volt benne. Na szép! Aztán meggondolva nem is rossz üzlet ez nekem, hiszen megkapom a könyvet minden zokszó nélkül. Mint az előbb is írtam ő nem szeret olvasni és könyvet venni sem, nem érti én miért vagyok ilyen olvasás mániás. Na itt ugye ezzel nem volt gond, a könyvet sikeresen el is olvastam és már át is adtam férjemnek az infókat, úgyhogy küldetés letudva.

"Én megbeszéltem a Jóistennel, hogy elfogadom őt, a magam módján szeretem, tisztában vagyok a törvényeivel, amit tudok, betartok, amit nem, azt gyarló emberként élem meg."


Picit szkeptikusan álltam neki az olvasásnak, Szepesi Niki könyvei után reménykedtem, hogy Majka nem adott ki a kezéből akármit. És nem is! Végig teljesen lekötött, bár néha csapongó volt, de nem volt igazán zavaró, mert annyira gyakran nem fordult elő. Mindjárt az elején együtt éreztem vele, hiszen én is elveszítettem édesapámat 18 éves koromban, ezek az emlékek most a felszínre törtek és teljes mértékben megértettem Majkát. Mindenkinek az életében törést okoz egy ilyen tragédia. Feldolgozni valamennyire fel lehet, de soha nem múló űr keletkezik ilyenkor az emberben. Ez jól kivehető volt Majka szavaiból is.

"2001. március 24. – pokoli dátum. Ekkor vesztettem el az apámat. Holott reggel még azt tervezgettem, hogyan utazok ki Kanadába dolgozni, s hagyom magam mögött az ózdi csóróságot és kilátástalanságot. Apa is kérdezgette, hogy elrendeztem-e mindent. Aztán amikor este egymás mellett ültünk a kanapén és néztünk valami focimeccset a tévében, egyik pillanatról a másikra meghalt."

Érdekes volt végigkövetni az eddigi életét, sokszor poénosabban, néha komolyabban tálalva. A stílus szerintem teljesen rendben van, olyan Majkás. Nekem teljesen lekötötte a figyelmem, egyszer csak azt vettem észre, hogy vége a könyvnek, pedig olvastam volna még. Ez pedig nálam nagyon jót jelent.

"Szegény Szepesi Niki sírva zúzatná be a könyvét, ha én kiteregetném, mi mindent műveltem, ráadásul kikkel!"

Főleg a médiáról írt részek tetszettek, és külön öröm volt, hogy nem ment bele az erotikusabb részekbe nagyon, ezt igazán díjaztam! Pont annyi volt benne, ami nem volt zavaró. Ami engem egy kicsit mégis zavart az a káromkodás volt. Mondjuk azért, mert én egyáltalán nem beszélek így, és azt sem szeretem ha más káromkodik folyton. De Majka könyvébe még ez is belefért, hiszen ő már csak ilyen. Sok dologban egyet értek vele és szerintem igenis tett érte, hogy oda jusson, ahol most van. Mert tényleg csinál jó dalokat (bár én nem szeretem a rapet, de a Belehalok nekem is tetszett), műsorvezetőként is megállja a helyét, zsűritagként is jó volt a Sztárban sztár adásaiban.

"Ekkor már hosszú-hosszú ideje benne volt a fejemben egy dallam. Meg is írtam rá a szöveget:
„Kicsikét szűk a világ nekem…”
Éreztem, hogy ez egy nagyon erős nóta. Több mint három éven keresztül a fiókban lapult, és most jött el az ideje, hogy leporoljuk."




Hajnival és Mariánnal annyira szép családot alkotnak, örülök, hogy végül így révbe ért. Megnéztem a Facebook oldalát és bátran kijelenthetem, hogy Marián elvarázsolt. Az a gyerek olyan édes, itt olvadoztam képernyő előtt, egy igazi kis cukorfalat!


"Most már van egy csávó, aki az elkövetkezendő – jobbik vagy rosszabbik esetben, nem tudom –17 évig ott lesz veled. Van egy ember nálad otthon, aki 17 évig nem megy onnan el! Ez egy olyan dolog nekem, amit én soha nem tudtam feldolgozni. És úgy féltem ezt az embert, hogy nem tudok aludni! Alvás helyett olyan hülyeségekre gondolok, hogy mi van, ha a tengerben megtámadja egy cápa?! Hogy a picsába kerülne Marián egy tengerbe, ahol megtámadja egy cápa? Becsukod a szemed, s látod, hogy a gyerek leesik a tizedik emeletről! A földszinten lakunk. Végigveszed a lehetséges variációkat. Pedig tudom, hogy mindenki vigyáz rá, mégis megőrülök ettől a helyzettől."


És hogy mi is volt pontosan a könyvben? Tényleg elég sok minden: gyerekkor, balhék, szerencsejáték, ValóVilág, médiatitkok, másfél milliós rádiós fizetés, Dopeman sztori, Belehalok, régi barátnők, szívműtét, hogy pár dolgot említsek. De olvassátok és döntsétek el tetszik vagy nem tetszik. Nekem tetszett!

Borító: 4/5 

Történet: 4/5 nehéz egy olyan könyvet pontozni, ahol az események megtörténtek. itt én azt pontoztam, hogy mennyire szórakoztatott. Meglepődtem, de jó értelemben! Természetesen ezt a plecsnit tudom adni rá:

Itt beleolvashatsz és meg is rendelheted kedvezményesen: Tetszik, nem tetszik, Majka

Read More

Kresley Cole - Gena Showalter: A tél halálos csókja/ Az érinthetetlen

 KRESLEY COLE lélegzetelállító története a kíméletlen vámpír harcosról, aki először tapasztalja meg a szerelmet, és a Valkűrről, akinek fájdalmas az érintés…

Az érinthetetlen

Murdoch Wrothnak semmi és senki nem állhat útjába, hogy megszerezze magának Danielát, az álomszép Valkűrt – az egyetlent, aki háromszáz év alatt először megdobogtatta a szívét. Ám ez a páratlan szépség jégamazon, érzékeny bőrét nem érintheti senki anélkül, hogy mérhetetlen fájdalmat okozna a lánynak.

Vajon melyik az erősebb: a különbözőségük okozta akadályok miatti frusztráció, vagy az egymás iránti őrjítő vágy?

Ez a novella az írónő Halhatatlanok alkonyat után sorozatának egy kiegészítő darabja. Szerintem sok rajongó várta ezt a történetet, hiszen az előzőek folyamán már meg lett említve, hogy Murdoch megtalálta a menyasszonyát, de titkolta kicsoda a nő.

"Bár egykor nagy szívtipró volt, és minden este más nő melegítette az ágyát, mégis azt remélte, ez a szertartás vele soha nem fog megtörténni. Hogy természetfölötti kötelék láncolja egyetlen asszonyhoz, akit még csak nem is maga választott, pokoli ötletnek tűnt."

Murdoch Wroth egy 300 éves vámpír, aki emberi életében elég nagy hírnévnek örvendett a nők körében, igazi Casanovának tartották. És ő ezzel meg is volt elégedve. Egyetlen nőt sem vett komolyan, senki sem érdekelte igazán, pedig jó példát látott maga előtt, mert édesapja nagyon szerette az anyját. Viszont mikor elveszítette össze is roppant. Lehet, hogy ezt nem szerette volna ő is érezni? Nos, talán... de már nincs igazán választása, mert találkozik azzal a nővel, aki megdobogtatja a szívét és nem csak átvitt értelemben. Ezzel csak az a bökkenő, hogy talán Murdoch az egyetlen vámpír a földön, aki tényleg nem szeretett volna összefutni a menyasszonyával. Miután már megtörtént, csak arra tud gondolni, nem akar úgy járni, mint testvére Nikolai, akit Harmat hagyott évekig szenvedni, mert egy vámpír első kielégülését csak a menyasszony hozhatja el. Ráadásul megtetszik neki a nő, ezért nem tartja akkora tragédiának a dolgot, úgy hiszi kiszórakozza magát vele, utána már nem lesz kötelezettségük egymás felé.

"A Föld hímnemű lakói közül azonban csak az izlániai férfiak érhettek volna hozzá. Ők viszont, sajnálatos módon, holtan akarták látni Danielát. Ez pedig azt jelentette, hogy valódi szex helyett be kellett érnie a szobájában rejtegetett erotikus könyvek olvasgatásával és a fantáziavilágában való elmerülés- sel. Biztos, hogy ő volt a világon a legidősebb szűz. Már csak a hivatalos megerősítésre várt a Guinness Rekordok Könyvétől."

Daniela, a félig Valkűr, félig izlániai Jégamazon, egy trónjától megfosztott királynő. Anyját meggyilkolják és ő bujkálásra kényszerül. New Orleansba kerül egy valkűrközösségbe, csak az a gond, hogy ott neki nagyon meleg van. Az ő testének pedig minél hidegebbre lenne szüksége, ráadásul senki nem érhet hozzá, mert az hatalmas fájdalommal jár számára, csak a fajtájából valók érinthetik meg anélkül, hogy égési sérüléseket szerezne. Már 2000 éve él magányosan, és nem is reménykedik benne, hogy valaha is találhat párt magának, mikor találkozik egy vámpírral, aki rögtön megtetszik neki, és akinek megdobogtatja a szívét. Innentől reménykedik, hátha mégis van esélye a boldogságra.

Igazán elégedett voltam ezzel a novellával. Mindkét főszereplő érdekes karakter. Bár Murdoch gondolkodása nem áll közel hozzám eléggé pasis azért szimpatikus volt. Danielát nagyon szerettem, és egyben nagyon sajnáltam is. 2000 évig magányosan élni... el sem tudom képzelni . Nagyon drukkoltam nekik, persze gondoltam, hogy boldog lesz a befejezés, de azért elég sokáig húzta a dolgot Cole. Az egész történet tetszett, faltam a sorokat, alig tudtam letenni. Jó volt az ismerősöket és már olvasott cselekményeket más szemszögből is látni.

Egyik kedvenc idézetem:
"- Nix, tényleg te vagy az? - ordította Danii a telefonba. Amikor a készülék csörögni kezdett, azt hitte, Murdoch vagy esetleg Harmat hívja.
- Én vagyok az, teljes telefonos valómban — válaszolta a jósnő.
- Többször kerestelek már!
- Akkor az lehetett, hogy nem akartam veled beszélni.
- Mivel voltál elfoglalva? - biggyesztette a száját Danii.
- Lazítottam, miután hónapokon keresztül csak a hűlt helyedet bámulhattuk Val Hallban, érted? Na jó, ennyi elég! Hogy van a vámpírod? Túl forró a szerelme? Én kihasználnám, az biztos!
-  Haha — nyögte Danii. Nix ma nagyon vicces hangulatban volt, ami viszont sajnos azt is jelentette, hogy feledékeny. Tudod, hogy miért csak a hűlt helyemet nézhettétek. El kellett jönnöm.
-  Tényleg tudom? Asszem, elfelejtettem. Jobb, ha ezután nem mondom azt senkinek, hogy Danii eltűnt. És nem célozgatok arra, hogy egy bizonyos pokolbéli fajzat ennek az oka.
Danii felsóhajtott. Nixnek sokszor nagy hasznát lehet venni, ám ugyanakkor szörnyen fárasztó is tud lenni.
-  Mi ez a zaj a háttérben?

-  A szobád. Senki nem tudja, hogy kell kikapcsolni a fagyasztót.
Danii nagyot nyelt.
-  Miért akarjátok kikapcsolni a fagyasztómat?
Az a sok jég!
-  Talán, mert a fitneszgépeknek és az almosdoboznak kell a hely.
-  Úgy csinálsz, mintha soha nem mennék már vissza.
-  Miért, visszajössz? - kérdezte Nix.
-  Te jobban tudod, te vagy a jósnő — mondta Danii, de egyáltalán nem hangzott már magabiztosnak. Nix telefonján a hívásvárakoztatás egyfolytában csipogott.
-  Ki próbál hívni ilyen kitartóan?
-  Nem egyvalaki, hanem többen. Mindenki szegény kis Nixie-t akarja - mondta Danii nővére kicsit fáradt hangon. - Várj, blokkolom őket. Így, ni. Ha már a hívásokról beszélünk, Harmat említette, hogy több alkalommal keresett téged.
Danii olyankor nem vette fel a telefont.
-  Nézd, pontosan tudom, mit akart volna mondani: hogy úgysem tudom megakadályozni, hogy Murdoch megcsaljon, és hosszú távon nem fog működni a kapcsolatunk.
A feszültség csak nő, az idő meg telik.
Nix nem is próbált vitatkozni vele, esetleg megnyugtatni Daniit. Csak hümmögésre futotta tőle.
- Különben hogy van Harmat? - kérdezte a lány.
- Még sokkal elviselhetetlenebbül szívdöglesztő. Süt róla, hogy imádják - válaszolta Nix. - A házasság jót tesz neki.
Azt akarom, hogy engem is imádjanak. Ölnék is ezért. Ehelyett azonban egyre tarthatatlanabb helyzetben vergődött, a szemellenzőit le nem vette volna, miközben közös életét építgette Murdochkal. Légvárat építek, és azt is egy puskaporos hordó tetején. Ráadásul Murdoch soha nem hozta szóba a házasságot.
- Ne feledkezzünk meg a vadóc Kaderinről sem - folytatta Nix. - Sebastian hatására érzelmektől csöpögő kis Kaddy lett belőle. Szóval Harmat és Kaderin mindketten szégyentelen szajhák, akik vámpírokkal kavarnak. Pont úgy, mint te, Danii! Nyíltan hencegnek a harapásaikkal, és azt mesélik, hogy olyan érzés, mint az orgazmus.
- Orgazmus? — Nagyszerű, gondolta Danii, újabb dolog, amiről csak ábrándozhat Murdoch kapcsán. — Tehát, ööö... szeretik?
- Tudom, elképesztő, mi? Az egész Val Hall ki van akadva tőlük. Bár az igaz, hogy amikor Sebastian megnyerte Thrane Kulcsát, akkor Kaderin két nővérét áthozta a jövőbe, és megmentette Kaderint is.
Nikolai pedig kész lett volna feláldozni az életét Harmatért. Nem mintha ez szükséges lett volna. Mindenesetre a Valkűrök egy része most már nem akarja feltétlenül legyilkolni a két fivért. "

Külön örültem Nixnek, mert az egyik kedvenc szereplőm. Ha ő megjelenik biztos a nevetés. De az egész történetben sok olyan rész van, amin felnevettem. Az zavart csak egy kicsit, hogy hamar rá lehet jönni, mi annak a kulcsa, hogy egymáshoz érhessenek. Ezt elhúzta Cole a végéig és néha unatkoztam, mikor azon tipródtak, vajon mit tegyenek. Ezektől eltekintve nagyon is szerettem, és örülök neki, hogy nem hagytam ki. Bátran ajánlom a sorozat rajongóinak!

Borító: 4/5 egész jó, de nem lett kedvenc

Történet: 4.5/5 (csak ez a novella a könyvből) Fél pontot azért vontam le, mert mint írtam ez a tipródás a megoldáson zavart, és hamar rá is lehet jönni mi a kulcs az érintéshez.

A könyvet megrendelheted a kiadótól kedvezményesen.

Gena Showalter novellájáról egy következő bejegyzésben olvashattok.

Read More

Jaci Burton - A tökéletes játék (Play by Play sorozat 1)

 Mick Riley, a profi futballista és nagyvilági életmódja a legutolsó dolog, amire Tara Lincoln partiszervezőnek szüksége van, annak ellenére, hogy a férfi forró és szenvedélyes egyéjszakás kalandjuk során már bebizonyította, nem csupán a pályán állja meg a helyét.
Tarát egy korábbi szerelmi csalódása olyan mélyen megsebezte, hogy többször nem akarja kitenni magát hasonló fájdalomnak.
Ám Mick a fejébe vette, hogy legyőzi a lány ellenállását és ebben semmi sem állíthatja meg. Tökéletes játékot eszel ki, hogy elnyerje Tara szerelmét.

Mivel úgy kaptam kölcsön a könyvet, igyekeznem kellett az olvasással, de nem is volt gond, mert nem egy nehéz olvasmány, semmilyen szempontból.



Mick Riley egy körülrajongott futballcsillag, aki már unja a folytonos partikra járást, üres mosolygást a kameráknak és a sok szép nőt, akiknek csak a karrierjük és a fogyókúra a fontos. 30 éves korára úgy érzi valami hiányzik az életéből. Persze a focit még mindig szereti és ameddig tudja folytatja is a játékot, de mégis érzi, valami többre is vágyik. Egy szép napon egy csinos nő az öltözőhöz téved, mikor az irodákat keresi. Ahogy Mick meglátja felkelti az érdeklődését. Pedig nem is az esete a nő, mégis van benne valami, ami vonzza. Útbaigazítja, de még csak be sem mutatkoznak egymásnak. Mick eléggé csalódott, mert jó lett volna megismerkedni a nővel. A szerencse viszont mellette áll, mert a következő partin megpillantja. Kiderül, a nő nem más, mint a partiszervező Tara Lincoln.

"Csak egy hideg zuhanyt szere-tett volna, aztán hazamenni, és rendelni egy pizzát. Ehelyett szmokingban és ötvendolláros mosollyal az arcán kell megjelennie, hogy egy bálteremben töltse az est hátralévő részét a csapat többi tagjával, a San Francisco Sabersszel, a Nemzeti Futball Ligából. Ott lesznek a fotósok, a tévékamerák, és valószínűleg egy szekérderék nő is, akik majd mind rajta akarnak csüngeni.
Évekkel ezelőtt még ez lett volna neki az est fénypontja.
De már nem.
Mikor lett elege ebből az egészből? A fenébe is, mikor öregedett meg?"

Tarának nem sok jót tartogatott eddig az élet. A gyerekkora szörnyű volt és most is küzd még a múlt démonaival. Igyekszik felvirágoztatni vállalkozását és ettől a partitól sokat vár, mert ha jól sikerül van esély rá, hogy visszahívják és ajánlják másoknak is. Találkozásának a híres focistával nem is tulajdonít nagy jelentőséget. Természetesen rögtön megtetszik neki a férfi, kinek ne tetszene. Magas, izmos, és nagyon jóképű, a nők kedvence. Éppen ezért Tara nem is érti, hogy a férfi miért megy oda hozzá a partin, miért vele akar táncolni és nem a sok híres és gyönyörű nő egyikével. A figyelem nagyon jól esik neki, hagyja is magát elcsábítani és az este végén Mick hotelszobájában köt ki.

"A nő persze szép volt, de nem a férfi által megszokott értelemben. Nem volt agyonsminkelve, szóval a szépsége természetes volt. Nem az a fajta volt, mint akikre általában hajtott. És talán épp ez tetszett benne neki."

Mick egy csodálatos éjszaka után egyedül ébred a szobájában és ez meglepetésként éri, hiszen általában a nők ráakaszkodtak és úgy kellett neki menekülnie. Erre most? Tara itt hagyta és még csak a számát sem adja meg. És a fenébe is, ez tetszik neki! Kideríti Tara irodájának címét és úgy dönt személyesen keresi fel.



"Általában nem izgatta magát a nők miatt, rendszerint ő tette ki a szűrüket, nem ők hagyták ott. Mindennél jobban utálta, ha egy nő reggelig maradt, és a következő napra is igényt tartott. Mick nem szerette a másnapokat, nem szerette a második éjszakákat, nőknek sosem hagyott második esélyt.
De Tarával másképp állt a dolog. Pokolian csalódott volt, hogy reggel egyedül ébredt."

Tara igazán meglepődik mikor Mick beállít hozzá és arra kéri találkozzanak még. Hiszen ő nem akar kapcsolatot. Több okból sem. A férfi mégis elcsábítja és hamar rá kell jönnie, hogy nincs menekvés, azon kapja magát, hogy a férfi megértőbb és sokkal jobb társaság, mint valaha is gondolta volna. Elkerülhetetlen, hogy együtt legyenek. De mindkettejüknek van egy titka. Taráé hamar kiderül és nem is okoz akkora gondot, de Mick sokáig titkolózik, mert nem akarja elveszíteni a lányt. Ráadásul Mick ügynökének nem tetszik a kapcsolat és szét akarja választani őket, hiszen Tara nem híres, így semmi haszna nincs, csak elfecséreli Mick idejét.

"Rendben, Elizabeth. Most, hogy ide kijöttünk, már elmondhatod: mi van Mickkel?
- Szeretném jobban hasznosítani Mick szabadidejét.
- Ez meg mit jelentsen?
- Járjon jótékonysági és más nyilvános eseményekre, filmbemutatókra, galériamegnyitókra, bárhova, ahol lefotózhatják. Az kéne neki is, a csapatnak is.
- És azt gondolod, hogy a kapcsolatunk ennek útjában áll.
- Örülök, hogy tudsz az én fejemmel is gondolkozni.
- Ez nem jelenti azt, hogy egyet is értek veled, Elizabeth. Csak azt, hogy átlátom a szempontjaidat. Biztos vagyok abban, hogy Mick el tudja dönteni, mit akar."

Ármánykodás, sértődés, bizonytalanság... ezek jellemzik a folytatást, de végül is a szerelem mindent legyőz, nem igaz?



Véleményem: 

Jót és rosszat is mondtak erre a könyvre, de én úgy voltam vele inkább elolvasom és majd eldöntöm én magam, hogy tetszik e vagy sem. Őszintén szólva rosszabbra számítottam. Talán a sok ilyen jellegű könyv miatt kezdem unni már ezeket. Itt legalább Mick jó karakter, még én is megszerettem, pedig én aztán nagyon kritikus tudok lenni a főszereplő pasikkal. Nagyon lehet érezni, hogy nő írta, mert Mick pont olyan lett, akire a nők többsége vágyik, valamint Tara sem az a cicababa, hanem egy átlagos nő. Nekem személy szerint ezzel nem volt gondom. Sőt, talán pont ezért tetszett. 

Tudtam, hogy ez is egy romantikus-erotikus kötet, de nekem az erotikus részek nem tetszettek. Annyira unom már ezeket a szexsablonokat. A csúnya beszédet, meg persze mindig együtt élveznek el és elmaradhatatlan ez Élvezz el nekem mondat is. Jaaaaj, ezektől már annyira ki vagyok! Most komolyan. A valóságban ez nem így zajlik. Vagy lehet, hogy éppen ezért írják így, mert erre csak vágynak? Nem tudom, de engem idegesít.

Maga sztori elég sablonos, de könnyen olvasható és azért szórakoztató is. Nincs túlbonyolítva és a végeredményt borítékolni lehet, de ezt elég sok történetről el lehet mondani, mégis szeretjük őket. Hát én is valahogy így vagyok ezzel. Nem volt olyan nagy szám, de azért tetszett. Ha nincsen ez a sok szex, vagy ha mégis, de nem így van megírva, akkor sokkal jobb lett volna.

Karakterekkel nem volt gondom, szerethetőek, Mick szülei főleg belopták magukat a szívembe, de Liz is érdekes karakter, a következő részben pedig ő és Mick testvére, Gavin a főszereplők. Mert bizony ez a könyv is egy sorozat első része. Amerikában már a 7. rész fog megjelenni februárban. Ha itt is kiadják a folytatást, akkor biztosan el fogom olvasni, sőt ha esetleg mégsem, akkor elolvasom majd angolul is, mert nagyon kíváncsi vagyok mit tartogat az írónő Lizéknek.

Borító: 3/5 - valahogy nem fogott meg. sokak szerint jó a pasi, de nekem annyira nem tetszik.

Történet: 3,5/5 - néha voltak értelmetlen mondatok és a szexjelenetek sem tetszettek, ezért lett ennyi, de ezektől eltekintve jó volt és ha valakit ezek nem zavarnak, akkor még kedvenc is lehet, szóval ajánlom.

Ha érdekel itt bele is olvashatsz és természetesen kedvezményesen meg is rendelheted.

Read More

Heidi McLaughlin: Forever My Girl – Örökké a csajom

Ez a könyv volt az, amit úgy ajánlottak ismerősök. Azt mondták nagyon jó és biztosan nekem is tetszeni fog. Nos... végül is nem tévedtek.

Heidi McLaughlin: Forever My Girl – Örökké a csajom



Külső: 4/5
Nekem határozottan bejön a borító, ilyen az eredeti is és örülök neki, hogy a kiadó megtartotta. Viszont én voltam a második olvasója a könyvnek és már mielőtt elkezdtem volna, egy picit levált a borító.

Történet: 4/5
Főszereplőnk Liam, a szexi rocksztár. Persze ez nem volt mindig így. Régen ő volt a szülővárosa egyik büszkesége, a megbecsült focista. Legjobb barátjával Masonnel együtt. Szinte az egész élete előre meg volt tervezve: egyetemre megy, focizni fog, elveszi a barátnőjét, lesz pár gyerekük és boldogan élnek míg...  És ez volt itt a gond! Liam az egyetem kezdetén rájön, hogy nem boldog így, ő nem ezt az életet szeretné magának. Nem akar sportoló lenni, ezt amúgy is leginkább apja erőltette rá, az ő igazi szenvedélye a zene. Elhatározza, hogy meg kell  valósítania önmagát, ezért maga mögött hagyja az addigi életét, otthagyja a kisvárost, barátait, szerelmét.. és a szívét is.

10 év múlva váratlanul mégis haza kell mennie, mert legjobb barátja, Mason meghal egy balesetben és mindenképp szeretne ott lenni a temetésen. (Masont nagyon sajnáltam, mert abból amit megtudtunk róla nagyon megkedveltem) Így viszont muszáj szembe néznie a múltjával és természetesen Josie-val is. Igaz, igyekszik elkerülni őt, de nem tudja, mert még mindig szerelmes belé. Ráadásul Liam összefut valakivel, akire nem is számított, vagy inkább, akiről nem is tudott.

Liam nem lett rögtön a szívem csücske. Nem értettem őt, mit miért tett vagy tesz. Ha annyira zenélni akart és elköltözni miért nem tudta megbeszélni Josie-val? Miért kellett így elmennie, ha ráadásul neki is így fájt a dolog és miért nem ment vissza hamarabb. Szerencsére azért lassacskán megkedveltem. Jó, hogy mindkét szemszögből láthatjuk az eseményeket, Josiet nagyon bírtam, bár ő is eléggé túlbonyolította dolgokat. Viszont kedves, gondoskodó és szegénynek teljesen összetört a szíve, mikor elhagyták, mégsem utálta meg Liamet, sőt... még mindig szereti ennyi idő után is. Pedig tényleg próbálta elfelejteni őt, már éppen igent mondott barátjának, akivel már jó ideje együtt vannak, mikor Liam visszatér a városba. A találkozás pedig elkerülhetetlen. Nem is tudják távol tartani magukat egymástól, hamar felerősödnek a régi érzelmek.

Maga a történet elég kiszámítható, nem szolgál újdonságokkal, mégis megfogja az embert, hiszen arról szól, hogy két ember hogyan kap második esélyt a boldogságra, hogyan tudják maguk mögött hagyni a múltat és megbocsátani, hogyan válik újra eggyé darabokra tört szívük.

A könyvet itt tudjátok megvenni: http://www.ulpiushaz.hu/mclaughlin-heidi-

Read More

Friss! Jeaniene Frost - A sír innenső oldalán előrendelhető

A kiadó most osztotta meg Facebookon, hogy már előrendelhető a Cat és Bones sorozat 5. része, A sír innenső oldalán. Most 25%-os kedvezménnyel megrendelhető innen: http://www.ulpiushaz.hu/frost-jeaniene-a-sir-innenso-oldalan

Igaz, én olvastam már angolul, így azért nem izgulok annyira, de örülök neki, hogy hamarosan magyarul is olvashatjuk.

Íme a fülszöveg és a borító:


A félig vámpír Cat Crawfield és vámpír hitvese, Bones megküzdöttek már az életükért és szerelmükért. De hiába diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, mert Cat új – és várakozáson felüli – képességei felboríthatják a régóta fennálló kényes egyensúlyt.

Vámpírok tűnnek el titokzatos módon, és pletykák kelnek szárnyra a fajok között kirobbanni készülő háborúról. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, ám a két erős csoport összecsapása ártatlan halandók életébe kerülhet. Így Cat és Bones kénytelenek egy veszélyes szövetséges – New Orleans vudu királynőjének – segítségét kérni. Az együttműködés ára azonban  még nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a természetfelettiek háborúja, nem is beszélve az elképesztő utóhatásokról…

Read More

J.R. Ward - Végre szeretők, hamarosan!

Nemsokára megjelenik a Fekete Tőr Testvériség sorozat legújabb kötete, a Végre szeretők. Igaz, hogy már olvastam angolul, de az nem volt az igazi, mert őszintén szólva Ward nem épp úgy ír, amire számítottam. A fordító rengeteget finomít a könyveken és én azt sokkal jobban szeretem. Általában mindenből az eredetit szeretem jobban, de itt nem ez a helyzet. A magyar változat a sorozatból nálam mindig nyerőbb.
Most pedig már bele is lehet olvasni kicsit: http://www.ulpiushaz.hu/ward-j-r-vegre-szeretok#  Valamint akciósan előrendelhető. :)

Néhány idézet a könyvből:

"Ha valaha is készítenének ilyen illatú légfrissítőt, az lehetne a neve, hogy „pénzzel teli rét” vagy „napkelte kövér bankszámlával”. Esetleg a mindig népszerű „jobbak vagyunk, mint bárki más”."

"Ó igen, az anyja a következő generációra is rákényszerítette az örökös diétát, mivel az elit nőtagjainak olyan vékonynak kellett lenniük, hogy ha oldalra fordultak, nem is volt szabad látszaniuk."

"… mintha attól többet ért volna valaki, ha úgy nézett ki, mint egy piszkafa."

"A haja tüskékben meredt az ég felé, a nyakában biciklilánc lógott, amit nem butikban vett, hanem korábban a tizenkét sebességes bringáját hajtotta."

"A legjobb azonban az volt a dologban, hogy igazából nem is ez a sok gót szarság zavarta leginkább a családját. Sőt, ha meztelenre vetkőzve, a seggére akasztott csillárral rohangált volna körbe-körbe a sok műtárgy között a földszinten, mint egy baseball játékos, akkor sem közelítette volna meg az igazi problémát, amely feldühítette a szüleit. A baj forrása ugyanis a szeme volt."

"Az elit nem tűrte a hibákat. Sem a porcelánon, sem a rózsalugasban, sem a tapétán vagy a szőnyegen, illetve a konyhapulton. De még egy selyem alsóneműn, egy gyapjúkabáton, vagy egy sifon estélyi ruhán sem. Gyerekben pedig soha, semmilyen körülmények között."

"Egy pillanat alatt felismerte. De nem azzal a „szia, hogy vagy” vagy a „hála istennek, hogy itthon van a másik fiam is” módon. Sokkal inkább olyan kifejezéssel, mint amikor valaki a fűben sétál, és túl későn veszi észre, hogy kutyaszar van előtte, és már nem tudja elkerülni, hogy belelépjen."

"Polgárpukkasztó külseje mögött ugyanis az a szörnyű igazság rejtőzött, hogy vágyott a családja szeretetére."


Molyos értékelésem az angol változatról: http://moly.hu/ertekelesek/1181423


Halogattam az értékelés írását, mert egyszerűen úgy érzem nem tudom jól összefoglalni mit is érzek a könyvvel kapcsolatban. Tetszett is meg nem is. Mégiscsak testvériség és Qhuinn és Blay. Már régóta vártam az ő történetüket és nem pont azt kaptam, amire számítottam.

Engem nagyon zavart a csúnya beszéd, a rengeteg szleng. Beleolvastam a többi részbe is angolul és le a kalappal a fordító előtt, hiszen igazán remek munkát végez. Szerintem ez is jobban fog tetszeni magyarul.
Maga a történet végül is nem volt rossz, bár az alantasokat már nagyon unom. Az ugrálások már az előző könyvben is zavartak, ebben szintén. Mikor kezdett volna érdekesebb lenni akkor átugrottunk valami olyan cselekményre ami nem is nagyon érdekelt.

Qhuinn és Blay szerepelhetett volna többet is. Várom már, hogy meglegyen magyarul is, hátha úgy jobban fog tetszeni.

Read More