Igényes blogregények online - Sárközi Erika: Búcsúzóul örökké

Az „Igényes Blogregények Online” egy új kezdeményezés, amely tehetséges, de kevésbé ismert írópalánták és bloggerek köré szerveződik. Célunk, hogy jó, élvezhető, szórakoztató és teljes regényeket prezentáljunk az olvasók elé, akik a bloggerek véleménye után eldöntik, szeretnének-e a történet részesei lenni. Az igazat írva ajánlunk, vagy nem ajánlunk olvasásra egy regényt. Bővebben a Facebookon informálódhattok a kezdeményezésről, és kérdéseitekre is ott válaszolunk. A bejegyzés végén, a Rafflecopter dobozban megtaláljátok az oldalunkra navigáló hivatkozást!

Az első, és egyben indító regény, amelyet bloggereink bemutatnak, a Búcsúzóul örökké címet viseli.

A történet első fejezetének megjelenése: 2014. június 23.

A regény elérhetősége: www.nilla-2.blogspot.com

„Blanka egy idős asszony, aki macskájával és egy Miguel nevű háztartási robottal él együtt. Egészen addig magányosan telnek a napjai, míg egyetlen unokája meg nem látogatja. Sokat mesél neki, leginkább a múltjáról, naplójáról, eltemetett emlékeiről és érzelmeiről.

Blanka egy fiatal, összezavarodott nő, aki keresi önmagát, a nevetést, a szerelmét. Mindent elveszíthet egy pillanat alatt – vagy már sokkal hamarabb elkezdett összezuhanni a világa?

Blanka egy tizenöt éves győri lány, aki most kezdi a gimnáziumot. Befolyásolható, éretlen és tisztalelkű. Makulátlan, akár az első szerelem véglegessége...

Egy élet regénye ez.”



Vaskúti Blanka 15 éves és most kezdi a gimit, ahol testvére Attila is tanul. Először nagyon tart az iskolától, az új emberektől és a szituációtól, de hamar rájön, hogy van már pár ismerőse a suliban a testvére révén. Ugyanis Attila barátai szívesen fogadják. Blanka hamar talál egy kedves padtársat is, akivek idővel a legjobb barátnők lesznek. Ahogy hamar talál egy legjobb barátot is.

"A barát. Egyedüli. Különleges. Még akkor is, ha ez egyelőre egy titkos-titkolt barátságszilánk. Hittem, hogy nem véletlenül „akadtunk egymás horgára” ebben a mélyvizű cápatengerben, amit életnek neveznek."



Ezzel csak az a gond, hogy a lány nem csak barátságot érez a fiú iránt, de nem mer igazán kezdeményezni és valószínűleg Attila sem nézné jó szemmel a kapcsolatukat. Vajon mindezek ellenére beteljesedhet ez a szerelem? Vagy Blanka csak a képzeletében játszhatja le mi történne ha... Lehet, hogy egészen mást szán neki a sors, mint azt gondolta volna.

"Az is benne volta pakliban, hogy eleve ez volt elrendelve. Hogy egy felsőbb hatalom, a sors, az élet, azt akarta ezzel példázni, hogy mindig, mindennek ez a vége. A búcsúzás. A viszlát. Hisz már eleve return jeggyel születtünk a Földre. Akkor valamilyen formában a kapcsolatoknak is ez a vége, nem? Rengetegszer alakult úgy, hogy el kellett engedni valakit. Sőt, inkább állandóan úgy alakult. A szüleinket, testvéreinket, barátainkat és a szerelmeinket. Mindenkit. Aztán minket is elengednek, és ennyi, legördül a függöny. A műsornak vége, megkaptuk a búcsúcsókot az élettől."

Istenem! jaj csak nehogy Zeusz rám is villámot küldjön, mint a reklámban! Sokáig kellett gondolkoznom mit is írjak pontosan. Mikor adódott a lehetőség a történet elolvasására, nem haboztam, főleg mikor megláttam a címet... rögtön megfogott. Búcsúzóul örökké, hát nem csodaszép? Amikor elkezdtem olvasni csak még jobban örültem, hiszen magyar helyszínre kalauzol minket a sztori és a szereplők is magyarok, ez nálam rögtön plusz pont volt. Az meg már csak hab a tortán, hogy a kedvenc városomban, Győrben játszódik. Olyan jó volt úgy olvasni, hogy láttam magam előtt a helyszínt. 

Az egész történetvezetés, a fogalmazás, a hasonlatok nekem nagyon tetszettek. Volt sok vicces rész, egyértelműen szeretem az írónő humorát. Sokszor hangosan felnevettem. Az főleg tetszett, hogy megemlít ismert dolgokat, filmet, könyvet, zenéket.  Az alábbi az egyik kedvenc idézetem:

"Ő már messziről kiszúrt, integetett, én meg vissza, és amikor mellénk ért a sleppjével, hirtelen megállt. Minden szem ránk szegeződött a Backstreet Boysból, azt sem tudtam, melyiküket nézzem. Végül megszólalt a középen álló Nick Carter, ezzel magára vonva a figyelmemet. Arról érdeklődött, hogy hogy vagyok, mert „már három napja nem beszéltünk”, és mindeközben úgy vigyorgott, ahogy csak a szőke, kékszemű jófiúk tudtak."

Azért nem csak móka és kacagás a jellemző, volt bőven szomorúbb pillanat is. Végig ez a kettősség jellemző, de itt még ezt sem bántam, pedig nem vagyok szomorúság párti. Mit mondjak? Hogy így tökéletes, ahogy van? Nem is tudom kellően kifejezni milyen hatással volt rám. Sokszor gondoltam vissza az én tinédzser éveimre, a sulira, az első szerelemre.

"Furcsa, hogy ez idáig azt gondoltam a tizenéves énemről, hogy mennyire érett volt, milyen komolyan látta a dolgokat, tudott felnőttként viselkedni. Közben meg egy frászt! Lehet, hogy valamivel előrébb jártam az átlagnál, de meg sem közelítettem azt a szintet, amit magamról képzeltem. Hah, még a végén kiderül, hogy egoista voltam, csak nem tudtam róla!"

Tökéletes választás egy 15 évesnek és egy 27 évesnek is, mint az én példám is mutatja. Sőt, tovább megyek! Én még az idősebbeknek is ajánlom, mert szerintem ez egy olyan történet, amiben szinte mindenki megtalálhatja önmagát, vagy éppen azt amit keres. Elgondolkodtató, humoros, néha szomorú és filozofikus, minden megvan benne amit az ember lánya csak kíván. Annyira igazi, tényleg egy élet regénye ez. Egy olyan életé, amit bárki megélhet közülünk.

 

 

"Nem nézek fel rá, mert tudom, ha megtenném, azon nyomban elerednének a könnyeim. Inkább lapozok még egyet, és engedem, hogy beszippantson az élete, az ő története."

Én is így tettem, lapoztam persze virtuálisan és elmerültem a történetben. Engedtem, hogy átjárjon, ott voltam a szereplőkkel, néha még az érzéseik is átragadtak rám. Főleg a végén. Istenem, a vége! Nem számítottam másra, mégis mellbe vágó volt az utolsó sorokat olvasni. Háromszor olvastam el a regényt és sírtam először, másodszor és harmadszor is. Az a gyanúm, hogy akárhányszor fogom elolvasni - mert biztosan fogom még - mindig sírni fogok bizonyos részeken. Mert ez egy ilyen történet.

"Utólag jöttem rá, sokkal később, hogy valójában nem ahhoz kell erő, hogy felragasszam a műmosolyt és eljátsszam, hogy de jó nekem. Hanem ahhoz, hogy sírjak, amikor azt kell. Hogy mutassam meg a könnyeimet, mert azok legalább annyira hozzám tartoztak, mint a mosolyaim."

Ha pontozni kéne, akkor nehezen menne. Volt egy köztes rész, ami egy kicsit kevésbé tetszett, mármint a történet alakulása. Ott nem értettem Blankát és én nagyon máshogy csináltam volna a dolgokat azzal a bizonyos sráccal. hamar kiadtam volna az útját De még így is, azt hiszem megadnám a 4,5 pontot. Az pedig nem is kérdés, hogy csak ajánlani tudom a regényt, olvassátok, élvezzétek!

Tartsatok Ti is Blankával és hagyjátok, hogy a történet beszippantson, jól kicsavarjon és amikor már azt hitted mindent láttál és éreztél, akkor még egy tőrt is kapsz a szívedbe, de túl fogod élni, és azt gondolod majd, hogy megérte.

Köszönöm Erikának, hogy megírta ezt a történetet! Bennem mély nyomokat hagyott és hálás vagyok, hogy olvashattam!

A szerző jóvoltából a kezdeményezés első fordulójához tartozik egy játék is. A doboz kitöltésével esélyetek nyílik megnyerni egy általatok választott könyvet – viszont a postázás csak Magyarország területén belül lehetséges, valamint az árérték maximum 3500 forint.

A dobozba először is be kell jelentkezni, e-maillel vagy Facebook regisztrációval, azután felelni egy kérdésre, amire a választ a bejegyzésben találjátok, és like-olni az oldalakat. Ha a jobb felső sarokban a 4/4 feliratot látjátok, már készen is vagytok. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway